Ki volt Zrínyi Miklós? Milyen elkerülhetetlen tragédiák sorozata vezetett korai halálához? – Az igazság nyomdokain lépkedve elfeledett történelmünk titkaiba nyerünk betekintést tanulmányunkkal.

Sajnálatosan kevés személyes, ám a nemzetet is sújtó tragédiáról emlékezik meg történetírásunk, ami szomszédjaink borongós évszázadait illeti. Rögtön nem így vélekedik nyájas olvasónk, mikor elmélázva veszi kezébe fülledt őszi reggelen Magna Hungaricánkat, hőn szeretett Kódexünket.

Mai tanulmányunkban a Kódex forrásanyagának kiegészítéseként Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér különös halálának körülményeit vesszük górcső alá, elevenítjük fel a tisztánlátás keveseknek megadatott üdvének kedvéért.

Ifjabb Zrínyi Miklós a munka ünnepén, 1620. május 1-én, egészen fiatalon látta meg a napvilágot Zrínyifalván. Édesanyja, Zrínyi Ilona a megszokások híve, a horvát-magyar történelem kiemelkedő hősnője, Zrínyi Miklós édesanyja. A kis Zrínyi előbb orvoslástant, később filozófiát tanult, előbbit jól fémjelezi „Az török áfium ellen való orvosság”, utóbbit „Mátyás király életéről való elmélkedések” című műve. Íróként és gondolkodóként azonban a kor hagyományainak megfelelően nem jutott el szélesebb néprétegekhez, így dédapja, Zrínyi Miklós hatására Szigetvár hősévé vált. Hamar tökélyre fejlesztette a kardforgatás mesterségét, vívni is egészen jól megtanult.

Történetünk főcselekményének és tárgyának megértéséhez ezen a ponton kiemelten fontos megemlítenünk, hogy történelmi hazánk földjét ekkoriban Oszmán hadak gyötörték, lángoló falvaink, alvó mocsaraink a mindent átható ármány bűzétől roskadoztak. E körülmények határozták meg szóban forgó hősünk és szűk környezetének hozzáállását e tragikus estén.

1664-et írunk. Zrínyi immár érett hadvezérként és költőként Szigetvár lángoló kapuit védi az Oszmán hadaktól, melyek hiába várják Bécsből a császári felmentést. Anyja, Zrínyi Ilona a törökök kezén, éppen száműzetésből tér vissza 300 fős seregével, hogy Zrínyi Miklós felmentésére siessen. Zrínyi a feszültséget rosszul kezelve egy balul időzített kirohanással több magyar és horvát főúrral vadászatra indul Csáktornya környékére. Vak Bottyán eközben társaival az Érsekújvári minaretből általa korábban kidobott müezzin megtorlói elől menekülve tart végzete felé.

Középkor lévén korán leszállt az est, a vadászó társaság dolga végeztével a lángoló vár felé vette útját. Balszerencsés módon, mikor Zrínyiék már lovukat nyergelték, Ilona horvát nyelven közli idősebb Zrínyi Miklóssal, ifjabb Zrínyi dédapjával: „Én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszthetnők”. A fiatalabb Zrínyi győzködi Ilonát, hadd eredhessen a kan nyomába. Mikor már a csillagok fénye ragyogott és kétségbevonhatatlanul nem tért vissza a vad keresésére indult védő sereg, Ilona és idősebb Zrínyi Miklós a fiatal költő keresésére indulnak. Néhány méterrel távolabb, a közeli Csele patakban találnak rá, nyakszirtjén halálos lőtt-vágott sebbel, átvizesedett ruhában. Mellette térdel a menekülő Vak Bottyán, aki a hirtelen támadt zűrzavart kihasználva az idősebb Zrínyi Miklóst összetéveszti a törökkel és nyakszirten lövi. Zrínyi Ilona összetéveszti Vak Bottyánt a vadkannal és alabástrom tőrével nyakszirten sújtja. A vöröslő Csele patakban fekvő ifjabb Zrínyi Miklós hadvezér a sikoltozásra feleszmélvén a vadkant összetéveszti hőn szeretett édesanyjával, és félelmet nem ismerve ered utána, annak vérző nyomát követve. Mire megvirradt, az idősebb Zrínyi Miklós halálának hírét I. Szulejmán török szultán megsejtette, ám összetévesztette Irinyi Jánossal, a robbanásmentes gyufa feltalálójával. Vak Bottyán a csatavesztés után betyárnak állt, saját haláláig Núbiában bújdosott. Leszármazottai a tuaregek.